Hagyományok és népszokások

Szokások és hagyományok

 

Mint minden vídéki közösséget, Kibédet is a hagyományos elemekkel kapcsolatos tárgyi és szellemi kultúra jellemzi. Sajnos nagyrészének fennmaradása mára már veszélyeztetett, annak ellenére hogy az emberek szokásaiban és erkölcseiben a falusi szokások érvényesülnek.  Utolsó menedékként mindezek megörökítődnek a település  monográfiájában, szájhagyomány és írásos emlékezések útján, bizonyítékként hogy léteztek és mennyit jelentettek a hagyományos kultúra területén.  

Hagyományok

A születés. Egy gyerek világrajötte mindig nagy aggodalomra és nagy örömre adott okot. Ha a család már így is nagy volt, az újabb gyerek a szülőknek több okból is külön gondot jelentett. Elsősorban egy szájjal többet kellett etetni, egy testtel többet öltöztetni, miközben az anyagi lehetőségek csökkentek, mivel az édesanyának a szülést követő hat hétben távol kellett maradni a mezei munkáktól.

Azokban a családokban ahol az első gyerek születését várták az aggodalom még nagyobb volt. A rövidesen anyává váló nőt a szülésnél a falu bábasszonya vagy valamelyik szomszédasszony segítette, akit termékekkel fizettek ki. A szülés utáni hat hétben a rokonok és barátok “betegasszony” látogatóba mennek, megnézik az újszülöttet, ajándékot visznek. Szokás, hogy a közeli rokonok a látogatás alkalmával ebédet visznek a családnak.                                           Ha a gyerek egészséges volt körülbelül egy esztendős korában keresztelték meg. Beteges gyermek esetében, a szülés után nemsokára.A keresztelőt a református egyház parókiáján tartják, ezt követően a keresztszülők és a közeli rokonok, a szülők meghívására egy ünnepi ebéden vesznek részt.

Lakodalmi szokások. A kibédi fiatalság legszebb éveit városi szolgálatban töltötte. Ennek régi hagyománya van. Az otthoni munka nem biztosított anyagi jövedelmet, hogy a házaséletre felkészülhessenek. A leánynak hozományra volt szüksége, a legénynek földet kellett vásárolni az örökség mellé, hogy megélhetését majdan biztosítani tudja. Alkalmazást könnyen találtak, jó hírük volt minden városban. A kibédi fiatal megbízható, józan, szorgalmas, becsületes.

Hazakerülve, hozva a fészekrakáshoz megtakarított pénzt, megkezdődtek a házassági előkészületek. A legény „faluba járása” kedd, csütörtök és szombat napokon történt. Ha a fiatalok párválasztása komollyá vált, a leánykérésre szombat este került sor. A fiú szülei mennek a lányos házhoz, ahol köményes pálinkával, kőttes tésztával vendégelték meg őket. A szülők közösen állapodtak meg az esküvő napjában. Az eljegyzést követő kirakó vásárban, vagy Nyárádszeredában vették meg a jegyajándékot. A vőlegény selyemkendőt, a menyasszony vőlegényi ingre valót, zsebkendőt vett. A jegyajándékokkal egyidőben meg is kezdik a szükséges bevásárlást a közeledő lakodalomra. Szombat délelőtt mennek a fiatalok „kikérdőre” a jegyzői irodára. A lakodalom is szombat napon szokásos. A vendégek behívása már előző héten megtörténik. A lelkipásztor vasárnap délelőtt a szószékről kihirdeti a fiatalok házasságkötési szándékát és Isten áldását kéri a megkötendő frigyükre. A vendéghívogatást a pántlikáspálcás, felbokrétázott vőfélyek végzik. A tisztességtudó beköszöntő után ilyen formán hívják meg a háziakat: „Gazduram X.Z. hajadon leányának jövő szombaton tartandó esküvőre, s az azt követő ebédre szívesen elvárják.” A lakodalom kora délutan kezdődik mindkét háznál. Három óra táján indul a vőlegény násznépe énekszóval, lovas szekérrel. A násznagy így köszönt be: „Szerencsés jónapot szívemből kívánok, bátor vagyok azt itten megtudakolni, hol vagyon a násznagy, akivel tudjak szólani?” Ekkor kerül sor a menyasszony kikérésére. Nem adják ki első szóra, előbb elbujtatják, öregasszonyt hoznak helyette. A kiadó násznagy beszéde: „Megkérem az egész csapatot, sereget míg vagy kettőt szólok, rám figyelmezzenek. Most már közületek egyet elbocsátok szárnyra, mint a galamb útnak indítjátok. Az úton, amelyen teszi most lépését, rózsaszín virágok fedezzék nyomait.” Ezután búcsúztatják el szüleitől, jó szomszédaitól, rokonaitól, barátnőitől. Leánytársai közül egy a menyasszony helyett búcsúzik: „Kedves édesapám legelső szavamat tehozzád intézem, a búcsúzásomat, ki engem tápláltál, ruháztál, szerettél, légy boldog úgy ezen, mint jövő életben. Adjon Isten szép kort, hogy soká lássalak, hogy mint jó leányod ápolgathassalak.” Ezt követőleg szekérre ülnek, elmennek a községházára a polgári házasság megkötése végett, onnan a templomba az egyházi eskütételre. Visszajövet megkerülik a falut, mitegy bemutatják az új asszonyt. Hazaérve kezdetét veszi a mulatság. Este „asztalt ülnek” ahol a vőfélyek szolgálnak fel. Már fényes nap van, mikor búcsút vesz a nászsereg. Szerencsét, bő gyermekáldást, búzát, békességet kíván az új párnak. Mindemellett nagyon fontos megemlíteni, hogy a meghívottak már a lakodalmi előkészületek alkalmával is besegítettek. Lisztet, tojást, krumplit, tyúkot, mindenki amivel tudott, hozzájárult a nagy lakomához.

A lakodalom időpontja nem fügött az évszaktól, ezeket legtöbbször mégis késő ősszel vagy télen tartották,  miután megforrt a bor és kevesebb volt a mezei munka. Ma már ezek nem számítanak, minden évszakban rendeznek lakodalmat. 
 

Virrasztó. A virrasztás, mint szokás, az elhunytakhoz kapcsolódik. A virrasztót egy vagy két este tartják a temetést megelőző napon a halottas háznál, miután harangoztak a halottnak este 7-8 óra körül. A virrasztásban férfiak és nők egyaránt résztvehetnek, de senkit sem hívnak. A résztvevők egymás között beszélgetve felelevenítik az elhunyt személyhez kapcsolodó emlékeiket, de más témákról is beszélgetnek, részvétüket nyílvánítják a halott hozzátartózóinak, a rokonok és szomszédok halotti koszorút visznek. Ugyanakkor megbeszélik a másnapi temetéssel kapcsolatos teendőket, elénekelnek két-három egyházi éneket, a kántor bejelenti a temetés időpontját.  A virrasztó általában egy órát tart. A természetes halállal elhunytakat a temetés napján a tempomba viszik, ahol istentiszteletet tartanak. Kivételt képeznek az öngyilkosságot elkővetők mert őket nem illeti meg a templomi istentisztelet. A halotti sírt az elhunyt rokonai, szomszédai ássák. Mikor erre nincs lehetőség olyan emberekkel ásatják akiket megfizetnek.

A temetés után a helyi kúltúrotthonban kerül sor a halotti torra ahová a temetésen résztvevőket hívják be. A meghívás a temetőből való visszatérés után történik, az erre megbízott személyek által. A temetés végeztével, amikor a résztvevők elhagyják a temetőt, mindenkit megkínálnak egy pohár pálinkával meg egy szelet kaláccsal. A torban pálinkát (köményest), általában töltött káposztát, ásványvízet, bort és kenyeret szolgálnak fel. Miután mindenki elfogyasztja a részét valaki megköszöni mindazoknak akik a temetésen résztvettek és a tor véget ér.   

Szokások 
A múltban meglévő régi szokásokból  nagyon kevés maradt fenn napjainkig, és azok amelyek ma is léteznek átalakultak, sokat veszítettek eredetiségükből és csak néhány jellemzőjükre ismerhetünk rá.

Sem a hagyományõrzés, sem az újítás nem lehet öncélú, sem eltúlzott, bármely elem túlzott érvényesülése az identitás sérülését vagy határainak túllépését eredményezi. Igazat kell adnunk Tamásinak, aki úgy véli, hogy ha önmagunkból kivetkõzünk, imbolygás lesz belõle.

Minden szokásnak pontosan meghatározott célja és időpontja volt. A szokások közül melyeket a mai napig őriznek és évente megszerveznek minden bizonyosággal legkevesebb kettőt említhetünk: a kosaras bállt és a szüreti bállt.  

Rég a bálokat  vasárnap, az istentisztelet után szervezték. A leányok részvételéről két, a legkomolyabbak közül kiválasztott, legény gondoskodott. Reájuk volt bízva a leányok meghívása. Legfontosabb feladatuk a leányok “elkéreztetése” volt. Ha megkapta a szülői engedélyt,  a leány egy piros pántlikát ajándékozott a legényeknek amit a náluk lévő pálcára kötözött. Ha a boton már sok volt a pántlika, a szülők sokkal könnyebben engedték el a leányt. A bál napján, a vasárnapi istentisztelet után a legények elindultak a faluba összeszedni az elengedett leányokat.

A gyermekeknek vacsora időig volt szabad a bálban maradni. Ha a leánynak már komoly udvarlója volt meghívta őt vacsorázni, aztán vissztértek a bálba. Azért, hogy a bál zökkenőmentesen zajlódjon ugyanaz a két legény volt a felelős, mint a leányok meghívásáért. Az ittas személyeket kiutasították a bálból és nem is engedték vissza őket. Ha egy legény felkért egy leányt táncolni és ez visszutasította a meghívást “ kimuzsikálták”, ami nagyon nagy szégyent jelentett.  Akik a vacsora után visszatértek a bálba, egész reggelig ott maradtak és mulattak. Ezeken a bálokon nagy fegyelem uralkodott, mivel a szülők és a falu idősebbjei is jelen voltak. Ezért a báloknak építő jellege is volt a fiatalok személyiségére nézve, mert megszokták a civilizált viselkedést. 1867 után  a bálokat  a falu Művelődési otthonában rendezik, amelyik azelőtt az osztrák hadsereg székhelye volt. 1867 előtt a bálokat csűrökben vagy magánházaknál rendezték. A mai bálok már csak nagyon keveset tartottak meg régi jellegzetességeikből. 

A kosaras bált  vagy másképpen a „családosok bálját" hosszú idők óta egész napjainkig mindig februárban szervezik. A bál megszervezéséről időben tájékoztatnak mindenkit, kikiáltják és hirdetik, hogy a résztvenni óhajtóknak idejük legyen elkészülni.  A kosaras bál csak családosoknak szól, fiatalok és gyermekek nem vehetnek részt. A bál keretében néha különböző  kulturális programok, dalok, vers szavalás , táncok, résztvevőket megtréfáló játékok kapnak helyet. A családok szépen feldíszített, finomságokkal tele kosárral jelennek meg. A kosarakban főleg sülteket, házikolbászt, süteményt , házipálinkát és bort csomagolnak.  Minden család a saját kosarából fogyasztott, de mostanában az egy asztalnál ülők megkínálják egymást. A szépen kidíszített terembe való belépéskor, az ajtóban minden férfi és nő kap egy papírból kivágott szívet rajta egy számmal vagy valamilyen jellel.  A műsor bemutatása után tánc következik majd éjfélkor mindenki asztalhoz ül elfogyasztani a késői vacsorát. Vacsora után kerül sor az úgynevezett “szíves táncra” amikor mindenki megkeresi azt a szívecskét amelyik azonos a sajátjával, melyet érkezéskor kapott, és azzal táncol.
Ha a bál jól sikerül, másnapig is eltarthat.

A szüreti bál. A szüret a népi örömünnepek színes keveréke A szüreti bálok létezéséről  biztos forrásokból a XVIII.-ik század óta tudunk, de ez nem jelenti azt, hogy a szokás nem származhat még ennél is régebbről.  A szőlő szüretelésének napján a szomszédos szőlők gazdái  ökrök által húzott szekereikkel, hordókkal és kosarakkal megrakva indultak szüretelni.
Munka közben népdalokat énekeltek. Ha egy hordó megtelt, páran beálltak a hordóba mezítlábasan  és így taposták a szőlőt. Ezt a folyamatot a mai sajtolás vátotta fel. A szüretelés még ma is vidáman zajlik. Rokonok és barátok segítik a munkát, általában a nők és a gyerekek szedik le a tőkéről a szőlőt, amit a férfiak a hátokon levő puttonyokba gyűjtenek össze és hordanak a szekereken lévő nagyobb tárolóedényekbe, kádakba, hogy elszállítsák a pincékhez, présházakhoz a további feldolgozásra. A jókedvhez a gazda óbora, valamint a gazdasszony kitűnő kosztja is hozzájárul. A szüretelés késő estig is eltart. Régen, miután a szekérrel hazaértek és a hordókat behordták a pincébe a legények (csőszök) lóháton, a leányok (csőszleányok)  pedig szekéren  elkezdték bejárni a falut mindenkit a szüreti bálba hívogatva. A csőszök szőlővel és virággal díszítík fel a helységet (régen a csűrt, ma a termet) ahol a bál zajlik. Este 10 óra körül, miután a falu népe begyűlt a bálba, következett a csőszők tánca. Táncukkal a  csőszök a szüret örömét és vídámságát fejezik ki.  A csőszök a hagyományos helyi népviseletet öltik magukra. A táncot a csőszkirály és a csőszkirálynő vezette. Őket arről lehetett felimerni, hogy széles piros szalagot viseltek .
A legszebb és egyben a legnagyobb szőlőkoszorút árverésre bocsájtjak, így azé lehet aki a legtöbbet ad érte A csősztác után a csőszök kihirdetik, hogy szabad a lopás. Ezzel elkezdődik a játék. Miközben a  résztvevők megpróbálják ellopni a felfüggesztett szőlőfürtöket, a csőszök dolga az, hogy a szőlőt megőrizzék.   Ha valakit “lopás” közben elfognak pénzbüntetést rónak ki rá vagy valami tréfás büntetést, miközben a jelenlévők jól szórakoznak. A büntetés végrehajtása után a bál folytatódik, éjfélkor ünnepi vacsorát ülnek, aztán reggelig áll a bál.

Farsang. Az a tény, hogy falun a legkülönbözõbb alkalmakat is megragadják arra, hogy ünnepeljenek, olyan társadalmi-lélektani jelenségnek tekinthetõ, amely nemcsak a közösség megmaradását és önazonosságát biztosítja, hanem egyben egyfajta szolidaritást is. A farsangi ünnepség rendkívüli társadalomlélektani és esztétikai szerepét elemzi Bahtyin A karnevál világszemlélete címû írásában "elõször is össznépi..., itt mindenki nevet, itt a világon nevetnek, másodszor a karneváli nevetés egyetemes, mindenre és mindenkire vonatkozik..., és végül harmadszor a karneváli vidámság ambivalens, vidám, ünneplõ és ugyanakkor elgondolkoztató, tagad és állít is, teremt és újjá is szül". 
.A közösségi munka (a fonás) és az ünneplés jellemzõje a falusi kultúrának. A hosszú télvégi esték, a közösségi munka megteremtették a színterét a vízkereszt utáni "duhajkodásnak", melyben a lányok és a fiúk, ifjak és öregek, gyermekek és felnõttek egyaránt bekapcsolódtak (össznépi jelleg).A maszkos alakoskodások, ijesztegetések is ezen a munkaszínpadon formálódtak, mondhatnók úgy is, hogy a nagy bemutató, a farsang utolsó vasárnapja fõpróbái zajlottak itt le.
   A maszkos, átfestett arcú alakoskodásban a lányok is aktívan részt vettek, nemcsak mint nézõközönség, hanem mint szereplõk, olykor szenvedõ alanyok is. Fontos megemlíteni, hogy a jelmezek, a tárgyi anyag számottevõen nem változott máig sem.   
         Február elején elkezdődik a farsangi időszak. A régebbi időkben a televíziók és egyéb szórakoztatások hiányában a fiatalok egymás házainál gyűltek össze. A hosszú téli esték mulasztására a legények maszk mögé bújva verseket mondtak és ijesztegették egymást vagy a leányokat. Ami ma is szokás az a farsangi időszakot búcsúztató bál. A farsangi bál időpontja egybeesik a húsvéti böjt kezdetével. A fiatal legények álarc mögé bújnak, körbejárják a falut, bekéreznek a lakosokhoz , zenével és tánccal köszöntik őket. A műsorért fizetséget várnak, ami lehet pénz, étel vagy ital. Az összegyűjtött eledel a farsangi csapat vacsorája lesz. A csapat a következő tagokból áll: 2 "lovas fársáng" (egy lovat 2 személy alkot, az egyik ló feje, a másik a fara); 2 "békérő" (az ő dolguk, hogy a csapatot bekérjék a falubeliek házához ); "a szépek" - 1 pár "piros bojér", 1 pár "fehér bojér", "kisasszony", "úrfi" (mind fiúk); "kasszás" (gyűjti a pénzt); "kúdus" (gyűjti amit pénzen kívül kapnak, a “csúnyákhoz” tartóznak) ; "ostorosok" (elijesztik a kíváncsiskodó gyermeksereget, ők vigyáznak a csapat értékekbe öltöztetett vagy fizetséget összegyűjtött tagjaira. Általában minden két emberre jut egy ostoros. )

Szépek a szépen, különösen díszesen öltözöttek és akik szépen viselkednek; csúfok az ijesztõ, félelmet keltõ figurák és a rongyos, szedett-vedett ruhába öltözöttek. A játék típusát is meghatározza az, hogy valakik szép fársángnak öltöznek-e vagy ijesztõ, kacagást kiváltó alaknak.

Az úrfi fekete kosztümöt visel, az arcát egy fehér vászon takarja. A menyasszony parókát visel és virágkoszorú van rajta. Érdekességként említhető, hogy a lány szerepeket is lánynak öltözött fiúk játszák. A koldus arcát fekete bőrből készült maszk fedi, fonákjára fordított rongyos ruhát visel, a hátán zsák,  amibe a  lakosok adományait gyűjti. Az ezt követő farsangi bál másnap hajnalig tart.

Húsvéti szokások 

Habár mára már elavultak a régi szokások egyesek közülük, ha más formában is de megjelennek. Mai húsvéti szokásaink közé tartozik a tojásfestés, kapulopás, locsolás, fadíszítés.
Kibéden húsvét előtti vasárnap, azaz Virágvasárnap tartandó a reformátusokhoz illő konfirmálás. Ilyenkor kisebb termetü fenyőfákat vagy fenyőfa ágakat szalagokkal díszítenek fel, amelyek a konfirmálási szertartás allatt ékesítik a templomot. Egy hét múlva a szombatról vasárnapra virradó éjszaka az ifjak ezekkel a fákkal vagy ágakkal díszítik "kedvenc" leányuk háza tetejét vagy kapuját. Ha netalán a leány barátságtalan lenne a legényekkel szemben, ezek bosszúból háza tájékán kárt tesznek. A bosszú : fenyőfa helyett kórét (törökbúzaszárat) raknak a háztetőre, kaput lopnak, hidat felszednek. Ha a fiúknak minden elővigyázatosság ellenére sikerül ellopniuk a kaput, eldugják, ezért a ház leányának másnap meg kell keresnie.Ha nem találná meg, meg kell alkudnia a legényekkel, hogy visszavigyék. Általában egy veder bor a kapu ára.
Vasárnap a pihenés napja hiszen hétfőn újra útnak indulnak a falu ifjai. Hétfő a locsolás napja amikoris kisebb csapatokba összeverődve mennek a lányos házakhoz öntözni a fiúk. A szebbnél szebb verseket, az illatos parfümöket vagy akár a vödör vizet a lányok kortól függően piros (színes) tojásokkal, süteménnyel, borral, pálinkával vagy pénzzel jutalmazzák. A húsvéti finomságokat Nagypénteken szokás előkészíteni.Természetesen nem maradhat el az ünnepi előadás és bál sem.

Névnapi szokások. Sajnálatos módón ez a szokás a fazakasság megszűnésével egyidőben elmaradt. Ha egy fiatalabb személynek a faluban névnapja volt a hozzátartózói, barátai a következő módón tréfálták meg: egy fazakastól kapott kiselejtezett nagy fazekat megtöltöttek hamuval. Este későn miután a háziak már lefeküdtek, a fazékkal nagy csendben az ünnepelt  házának  ablaka alá lopakodtak és ott a erősen a földhöz csapták miközben “Boldog névnapot” kiáltottak és aztán nagyon gyorsan elszaladtak.

Kibédi népviselet:

A népviselet mára már elvesztette igazi szerepét. Amely régen a nép állandó, mindennapos viseletét jelentette, mára ünnepi, színpadi öltözködéssé vált. A jellegzetesen marosszéki, de sok egyéni vonással gazdagított harisnyát, szőttes szoknyát, csizmát és piros lájbit már csak felvonulásokon, évfordulókon, a fiatalokon konfirmálásukkor, szüreti bálon, előadások alkalmával viselik.

Nem  kérdéses, hogy a népviselet mindennapi használata már sohasem tér vissza. De ezt mint ereklyét meg kell őrizni népünk értékeinek, kulturális gazdagságának bizonyítékaként.

A népviselet majdnem minden darabját maguk a kibédiek készítették, csak tűt, cérnát és gyapottat vásároltak hozzá.  Évszázadokon keresztül a falusi asszonyok maguk dolgozták fel a növényi és állati alapanyagokat, készítették a textíliákat. A báránybőr feldolgozásából posztót nyertek, a kenderből a vásznat.

 

Öreg ember öltözete: fekete kalap, buggyosujjú, csuklón összefogott ing, fekete, gombos lájbi fehér harisnya, térden felül érő, lágyszárú csizma.

Legényi öltözet: zöld kalap, fehér ing, piros, zsinóros lájbi, keményszárú, elől beívelt csizma, fehér harisnya, fekete szegővel.

Idős asszony viselete: fekete fejkendő, fekete lájbi, blúz, fekete, hosszú bő ráncos szoknya, fekete kötény, pirossal szegélyezett, lágyszárú csizma.

Fiatal asszony és lány öltözete: színes fejkendő (vagy anélkül), fehér, bő ujjú ing nyak nélkül, vagy rövid, csipkés nyakkal, piros, mélyen bevágott, rövid lájbi, rövidebb, pirosszőttes, rakott szoknya, keményszárú csizma, vagy cipő.

Télen a férfiak madzagos alsógatyát és báránybőr sapkát, az asszonyok nagyméretű kendőt, hárászt viseltek.

 

A szővés- fonás ősi hagyomány. A fenyőágas és barackmagos szővésminták még ma is jellemzőek.  Legrégebbi és legeredetibb modellek mértani formákat utánoztak: keskeny és széles csíkok, téglalap, kereszt, csillag, stb.

Utolsó frissites: 21.04.2017