Helyi történelem

 

Kibéd történelme

A szomszéd települések elnevezéseivel ellentétben, amelyek eredete nyílvánvaló és könnyen magyarázható,  Kibéd helységnév titka sajnos máig ismeretlen. A kibédi népi etimológia próbál magyarázatot keresni, ez azonban annyira együgyűen naiv, hogy aligha tekinthető biztos forrásnak. (Mivel az egész völgyi síkságot, ahol ma kiépült Kibéd, egykor mocsaras, zsombékos nádasok tették művelhetetlenné, lakhatatlanná, innen hangzott volna fel a vízi madarak hangja, sípolása, bölömbika bőgése és tette volna fel a vándor a kérdést: Ki bőg, ki bég? Így született volna meg a helységnév.)

Kibéd helynév valószínűleg idegen eredetű és etimológiája is tisztázatlan. Míg a napjainkban használt elnevezéséhez eljutott a  következő átalakulásokon ment keresztül:

     • 1499 - Kibjed;
     • 1503 - Kibjed;
     • 1561 - Kibed;
     • 1575 - Kybed;
     • 1602 - Kibed.

Az impériumváltozás után 1919-ben keletkezik a mai hivatalos elnevezés, de csupán annyi a különbség, hogy román ortográfiával leírva Chibed lesz. Tehát megállapíthatjuk, hogy több, mint félezer esztendő alatt a helységnév változatlanul fennmaradt.

 
A titok köde fedi a település korát és kialakulását egyaránt. Amit minden bizonnyal tudhatunk az, hogy az alsó, közép és felső Kis-Küküllő mente  egyaránt kedvező életkörülményeket nyújtott a legősibb időktől fogva. A Kis-Küküllő mellékfolyóival/patakaival egyetemben bíztosította az ívóvizet, a vadakban gazdag erdő az élelmet, a völgyek meg menedéket nyújtottak az ellenség ellen. Mindezek mellett a közelben található parajdi, szovátai sótelepek is nagy vonzerővel hatottak a környékbeliekre. Völgyünk felső szakaszán több helyen bukkantak rá az e korszakokat képviselő népek telepeinek romjaira, Nagykend, Erdőszentgyörgy, Hármasfalu, stb. Így nem kétséges, hogy Kibéd környékén is volt ősi település. A legelső biztos telepesek Kibéd határában a rómaiak. Ezen a környéken található Csombod vára is. A Kis-Küküllő jobb oldalán, Kibédet Sóváradtól elhatároló Csombodhátjának nevezett, az őt körülvevő domboknál jóval magasabb  hegy csúcsán ,egy, a rómaiak által Kr.u. az I században épített erődítmény romjait láthatjuk. A hegy lábánál két patak ered, az egyik Kövespataka és Kibéd fele folyik. A másik patak Szénégető és Sóvárad irányába tart. Egykori elődök itteni tanyázásáról és őseinkkel való egybeolvadásról tesznek tanúbizonyságot, amelyek mindmostanig itt és a környéken közismertek: Cserna, Dorna, Szurdok, Szreda, -Szereda, Torboszló, stb. de lehet idegen népek hagyományszava: Kibéd, Csombold, Ecsenye, Halmék, Kabuka, Kotrán, Köcsind, Tabika, Urásza, stb.


A hely tulajdonosa ahol az erődítmény állt Dósa György Kibédi lakos volt, aki a néphagyomány szerint, azért vásárolta meg ezt a helyet, mert tudomást szerzett Maria román királynő  szádékáról, hogy egy villát építsen a közelben. Azzal a reménnyel élt, hogy a telkét majd jelentős haszonnal eladhatja, de erre soha nem került sor.

Tény, hogy a római katonák elszállásolására a két nagyobb méretű vár, Mikkháza és Sóvárad szolgált. A Váradon talált feliratos tégla alapján C.P.A.L.P. megállapították azt is, hogy - „Cohors pedestris Alpinorum” - vagyis az alpesi gyalogos alakulatok egyik egysége tanyázott a közeli várban és a kibédi határon levő megfigyelőn. (A XIII. légióhoz tartozott.) A rómaiak visszavonulása után egy ideig csend borul a Küküllő felsővölgyére. De a népvándorlók felderítő és szálláskereső sergei bizonyára hol hosszabb, hol rövidebb ideig megfordultak vidékünkön. Hol sűrűbb rajok, hol gyérebbek vernek sátrat, halásznak, vadásznak a Kisküküllő felső völgyében. Az erősebb nemcsak legyőzi a gyengébbet, hanem magába is olvasztja, asszimilálja. Így történik azzal a gyér bolgárszláv lakossággal is, amikor eleink előbukkannak fegyverrel a kezükben az erdők tisztásain. A küzdelem rövid, de a megtelepedés hosszasnak, máigtartónak bizonyult.

 

Egy 1863-ból származó, Kibéd falu papja által írott dokumentum arról tanúskodik, hogy a múltban két különálló település létezett amelyek egyesüléséből jött létre a mai Kibéd.  Ez az írott bizonyíték két egymáshoz közeli településről beszél. Mindanozáltal hogy lakóikat rokoni kapcsolatok fűzik egymáshoz, külön legelőik és szántóföldjeik vannak a Kis-Küküllő jobb és bal oldalán.  A két település egyazon helységgé válásának időpontját nem ismerjük pontosan. Az egyesült település  a két elnevezés közül az alakulásától meglévő Kibéd elnevezést  tartotta meg. Az egybeolvadt falu neve Rétfalva volt.  Annak ellenére hogy ez útóbbi az egybeolvadás során eltünt, a Rétfalva elnevezés nem hivatalosan a mai napig is fennmaradt. A falu déli részére utalva mai napig is használják.

Az első írásos bizonyíték a falu létezéséről 1499-ből származik és egy peres ügyről számol be. Ebben a dokumentumban a  Kijbed elnevezést találjuk.

Az első statisztikai adat 1567-ben keltezett és a befizetett adó nyilvántartásáról szól. A dokumentum szerint Kibéd falunak  20 kapuja van. Abban az időben egy kapu alatt körülbelül 6-10 család élt, ezekből mindenik 6-7 tagból állt. 

 

A Székelyföld leírásának 28.-dik oldalán Orbán Balázs feljegyzi Kibédről, hogy 1869-ben  a falunak  460  lakháza van, ezekben 620 család lakik. Az 1939-es egyházi feljegyzések 972 család által lakott 700 lakóházat említenek.  Abban az időben Kibéd egy 2 kilométer hosszú és 700 méter széles területen feküdt s a Kis-Küküllő mente egyik legnagyobb népsűrűségű településének számított. A házak sűrűn egymás mellé sorakoztak s ez nagy veszélyt jelentett az esetleges tűzvészek tekintetében, mivel gyorsan átterjedhetet egyik házról a másikra.
Mint
független egyház  elsőként 1567-ból származó pápai nyilvántartásokban jelenik meg a már említett 20 kapuval.

Helyi történelmi jelentőségüket tekintve Kibéd Református temploma, az iskola, a Seprődi János ház valamint a Fogyasztói Szövetkezet épülete történelmi műemlékként vannak nyilvántartva.

 

A falu első templomát, az egyházközségi jegyzőköny feljegyzése szerint, kőből építették 1552-ben a katolikus egyházközséghez tartozó hívek. Ezt a templomot  tatarozta és gyönyörű tornyot épített neki 1640-ben a református  gyülekezet. 1709-ben a kuruc harcokban a templomot felégették, 1710-ben a hívek áldozatos munkája árán újjáépítették, de a régiből megtartatott egy csinos körtető és horony-tagozattal bíró régi kapu.  Mivel a lakosság száma egyre nőtt, 1781-1782-ben a templomot felújították s a meglévő épületet egy új szárnnyal bővítették. A templomot körülvevő kőfal 1786-ban épült.  Református temploma mai formáját 1820 és 1926 között nyerte el.  1826-ban egy újabb szárnnyal növekedett. Az ezt követő években épültek a templom melléképületei. 1827-ben az egyház  malma, 1847-ben  a téglaégető sütő, 1875-ben  a gabona tároló.

A templom orgonáját, amely még ma is az eredeti fasípokkal működik, híres székely mesterünk, Bodor Péter készítette 1846-47-ben . Az átadási jegyzőkönyvben Bodor Péter ezt írta: "Én nem haszonkeresésből építettem meg a kibédi orgonát, hanem meg akartam mutatni, hogy a magyar ember is tud s más nemzet is tanulhat tőle."


K
özigazgatási szempontból Kibéd a XV.-dik századtól Marosszékhez tartozott, amely a Székelyföld nagy zömének leginkább északra eső részét alkotja. A “ székek” mint közigazgatási egységek felszámolása után, 1872 –től a vármegyék megjelenésével Maros-Torda vármegye részévé válik. A trianoni békeszerződésig Maros-Torda vármegye Nyárádszeredai járásához tartozott.1926-al kezdődően, a Magyar Autonóm Tartományt alkotó rajonok korában előbb Székeyudvarhelyhez, majd Maros Tartományhoz (Maros, Gyergyó) , az Erdőszentgyörgyi rajonhoz tartozik.. Ebben az időben több járás alkotott egy rajont és több rajon alkotott egy tartományt.

A marosi rajon részeként 1968-ig önálló község.  A megyék létrehozása után 1968-ban Makkfalva községhez csatolják .  Ez annak a kommunista politikának volt köszönhető, hogy a a falusi önkormányzatok konszolidációja érdekében több falvat is összevontak úgy, hogy egy községnek 7000 fölötti lakosa legyen.

2002-ben  Kibéd lakossága kérésére, Makfalva községben népszavazást tartottak, hogy  a falu újra különálló  közigazgatási egységgé, községgé váljon, amit a referendum alkalmával a lakosok meg is szavaztak.  

2004 óta Kibéd újra önálló Maros megyei község. 

 

Az első írásos bizonyíték a falu létezéséről 1499-ből származik és egy peres ügyről számol be. Ebben a dokumentumban a  Kijbed elnevezést találjuk.

Az első statisztikai adat 1567-ben keltezett és a befizetett adó nyilvántartásáról számol be. A dokumentum szerint Kibéd falunak  20 kapuja van. Abban az időben egy kapu allatt körülbelül 6-10 család élt, ezekből mindenik 6-7 tagból állt. 

 

 

Összegezve Kibéd történelmi kronologiáját a következőket látjuk:

 • I század Kr.u. – a római település felszámolása után számos vándorló nép halad itt át

• 1499 – az első írásos dokumentum fennmaradása Kibédről
• 1552 – felépül a település első temploma
• 1600 – az első oktatási formák megjelenése

• 1640 – a templom tornyának megépítése
• 1827 – évi négy vásár megszervezése
• 1850 – a jelenlegi oktatási intézmény felépülése
• 1896 – vasútvonal építése
• 1945 – mezőgazdasági reform
• 1948 - államosítás
• 1989 – decemberi forradalom

Utolsó frissites: 28.06.2017